Nemzedéki különbségek, kommunikációs problémák. Vagy a vessző helyére tehetnünk (automatikusan) egyenlőségjelet is? 

Az utóbbi pár évben mintha sokkal nagyobb léptékű lett volna a gyorsulás a világban, mint régebben. Mióta pl. én leérettségztem, számtalan új technikai-informatikai dologgal bővültek a hétköznapok, melyekről mi akkor még nem is tudtunk - ma pedig minden nap használjuk őket, van, aki készségszinten. Mire odáig fogok jutni, hogy tanítsak, az akkori diákok alapkészségeihez (mint pl. írás, ovlasás, számolás) hozzá fog tartozni az számítógép- és internethasználat is, ezt el kell fogadni, és szerintem ki is kell majd használni.

Csepeli Görgy tanulmányát elolvasva két információt tartok hasznosnak és ideillőnek:

- "A folyamatos keresés, a lezárhatatlan tudással való találkozás kényszerében felszabadul az alkotás, a fantázia, az új és újabb világos teremtésének vágya. Mivel az interneten nem vész el semmi, s ha hosszas keresést követően is, de minden megtalálható a kereső, saját emlékezetének szolgálataira egyre kevésbé fog szorulni. A digitális nemzedék tagainak emlékezete (s ezzel összefüggésben szövegre utaltsága) elsatnyulhat." Bár az egyik mondat véleményem szerint nincs rendben, fontos dologra hívja fel a figyelmet: ez az ezerágú polipra hasonlító tudásszerzési modell - annak előnyein túl - bizonyos készségeket elsorvaszt az emberben. A "humán memóriahasználat" egyre kisebb kihívásokra tud csak megoldást találni, a minden információ rögzítettsége pedig kényelmessé teszi az embert: bárminek utána tud nézni. Persze, szükségünk van rá, hogy egy biztos tudásbázissal működjünk, és hogy a memóriánkat, emlékezetünket is használjuk, de nem tudom, valóban akkora probléma-e, hogy a dolgok többsége bármikor, bárki számára hozzáférhetőek, egyre kevesebb adatot kell megjegyezni, stb. A tanulási folyamatok, tanítási módszerek is megváltoznak ehhez igazodva: míg pár ezer évvel ezelőtt a hallás utáni szövegértés jelentette az oktatás alapját, majd fokozatosan az írás és később a könyvnyomtatás elterjedésével egyre inkább az írott szöveg értelmezése és az alapján való tanulás volt a jellemző. Manapság elvileg a pedagógsunak azt is figyelembe kell vennie, hogy tanítványa inkább vizuális, auditív vagy motoros típus-e, ha a neki megfelelő tanulási formát szeretné vele elsajátíttatni. Mindehhez adott az interaktivitás, a csoprotban dolgozás/tanulás lehetősége, az IKT eszközök, stb., cél pedig a komeptenciafejelsztés. Szóval hogy oda akarok kilyukadni: ha valóban a komeptenciafejlesztés a cél, az életre való nevelés, és az egész életen át tartó tanulás mint minta elsajátítása /elsajátíttatása, akkor hátrány-e ez a végtelen elérhetőség? És valóban elsatnyul az emlékezet? Soha ennyi lehetőség nem volt még megörökíteni a pillanatot, a folyamatokat, mint ma, az internethasználat-központú világunkban.

- "Ma még nehéz előre látni, h milyen viszony lesz a digitális generáciő felnőtt tagjai és az általuk korlátlanul formálható, alakítható, programozható valóság között, mely egyúttal a társadalomszervezés új útjait is kiynitja. Minden társadalmi funkció ellátásra szakosodott szervezetnek lesz egy elektornikus dimenziója, melyet a mai szóhasználatban az e- előtag hozzátoldásával jelölünk."  Igen, ez talán még utópisztikusnak hathat, bár egyre kevésbé. Csepeli ír tanulmányában arról is, hogy egyfajta fordított szocializációnak lehetünk szemtanúi: míg régen az idősebbek valamiféle többlettudás birtokosaként a fiatalok tanítói voltak, ma a fiatalok olyan kompetenciák birtokosaként válnak szüleik, nagyszüleik, más felnőttek tanítóivá. Ezek a fiatalok egész biztosan a tudás e területén óriási lépéselőnnyel rendelkeznek. Fogékonyabbak a technikai újdonságokra, a gyorsaságra, stb. Így a két generáció között 2 féle tudás konfliktusét figyelhetjük meg. No és persze nekünk, mint leendő pedagógusoknak valamit kell kezdenünk ezzel a helyzettel. Hogyan változik a pedagógus szerepe? "Digitális bevándoló" tanárok leszünk, az alattunk lévő generáció pedig már digitális bennszülőtt pedagógusokat fog szülni. A megváltozott körülményekhez alkalmazkodni kell, és azt hiszem, nem szégyen tanulni tanítványainktól sem. Ha látják, hogy nyitottak vagyunk, sokkal könnyebben elfogadtathatjuk velük annak a lehetőségét, hogy az ő általuk használt mindennapos kikapcsolódási-hobbieszköz válhat a tanulás eszközévé is. Hiszen igénylik a kényelmes, megosztható, gyors, továbbvezető, aktuális megoldásokat. Tessék, itt az internet:)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.