Mindenekelőtt szeretnék bemutatkozni. Nagy Judit vagy, 24 éves múltam, sokadéves esztétika-magyar szakos bölcsész(tanhallgató). Mikor leérettségiztem, egy dologban voltam biztos jövőmet illetően: nem leszek tanár. Jelenleg ott tartok, hogy egy dologban vagyok biztos - a témakör ugyanaz -: mindenképp szeretnék tanítani. 

Valószínűleg rosszul (?) válogattam össze eleinte a tanáraim, kurzusaim, de sok félév telt el úgy, hogy a hallgatótársaimmal nem alakult ki semmilyen kapcsolat, max. vizsgaidőszakban jegyzetcsere ügyében; és a legtöbb engem tanító tanár úgy volt vele, hogy itt már motivált, talpraesett, kreatív felnőttek ülnek, nem kell személyes viszonyt kialakítani a hallgatókkal. Persze nyilvánvalóan én is hibás voltam abban, hogy gyakorlatilag nem volt diskurzus még egy szemináriumon sem, de folyamatosn az érdektelenséget, "neszóljhozzám-nekérdezztőlem"-arckifejezésekbe botlottam. Ilyen közegben kinek van kedve...?

Nos, ilyen hosszas bevezető (élménybeszámoló) után szeretnék oda kilyukadni, hogy nagyon örülök neki, hogy - telejsen véletlenül - egy ilyen kurzusra kerültem. Nagyon kíváncsian és bizakodva nézek a félév elé: működik-e, működhet-e így egy közösség? Termékenyek tudunk-e lenni? Volt-e értelme ennyi helyre regisztrálnunk? Ki tudjuk-e használni az internet és a közösség adta lehetőségeket? Mit tud egymástól tanulni a sok különböző szakos fiatal?

Érdekelnek a gondolataitok, ötleteitek, mit gondoltók a pedagógus szakmáról/hivatásról, hogy képzelitek el a problémákat, és azokra milyen megoldást tudunk találni?

Szóval tessék posztolni, kommentelni, linkelni! 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.