Úgy tűnik, egyre több gyermeknél jelentkeznek részképességzavarok: dyslexia, dysgrafia, dyscalculia. Míg az alsóbb évfolyamokban nagyobb arányban kapnak segítséget fejelsztőpedagógusoktól, gyógypedagógusoktól, ez felső tagozatra és a középiskolai évekre kevéssé jellemző. 

Mi az oka annak, hogy egyre több gyereknek van ilyen típusú zavara? Vagy régen is így volt, csak elintézték annyival, hogy "Képezhetelen"/"buta"? Most visszagodolva, nekem is volt olyan általános iskolai osztálytársam, akinek egész biztos voltak ilyen típusú tanulási zavarai. A szűkebb-tágabb rokonságomban is voltak/vannak ilyen gondok, nem vette észre ezeket senki, nem kaptak megfelelő fejlesztést, és ennek ugye hosszútávú következményei vannak: azon túl, hogy megutálják a tanulást, az iskolát, hogy hülyének érzik magukat, hogy a közösség nem elég megértő velük, mintegy megbélyegzi őket, stb.; szóval gyakorlati és lelki következményekkel jár, hogy nem kezelték a problémát.

Engem nagyon érdekelne ez a szakterület: diszes középiskolásoknak megfelelő fejlesztőpedagógiai háttérrel segítséget nyújtani. Amikor utánanézegettem, hogy van-e ilyen szakirányú képzés, vagy hogy egyáltalán van-e ilyesmire igény vagy mód, nem sok dolgot találtam. A Bárczin van egy képzés, a pszichopedagógia, ami nagyon szimpatikus, nagyon tetszik, és iszonyatosan hasznosnak gondolom. És hogy miről is szól ez? Viselkedés- és teljesítményzavaros gyerekek, fiatalok, fiatal felnőttek gyógyító-fejlesztő neveléséről. Hát nem lenne szükség minden iskolában ilyen szakemberre IS? Persze addig, amíg nincs pidnenhol megfelelő számú fejlesztőpedagógus, gyógypedagógus, iskolapszichológus, addig ez is csak egy álom marad.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.