2010.05.09. 15:13
Fegyelmezett és fegyelmezetlen viselkedés az iskolában
A legtöbb tanárjelölt talán a fegyelmezéstől fél. Mindenkinek vannak tapasztalatai iskolás éveiből: a megszégyenítéssel vagy nálunk "kukóval" fegyelmező tanár; a tehetetlen pedagógus, akinek fejére nőnek a diákok; az a fajta tanár, aki bár nem mond vagy csinál semmi közvetlen negatívat, mégis megfagy körülötte a légkör, ezzel teremtve meg a számára szükséges fegyelmi szintet. És hogy a másik oldalról is hozzak példát, azok a pedagógusok, akik népszerűek és hatékonyak voltak, és látszólag nem is kellett fogllakozniuk fegyelmezési gondokkal, ill. az mellettük nem is voltak ilyen problémák. Hogyan lehetséges, hogy uyganaz a közösség, ugyanazok a diákok ennyire másképp tudnak reagálni 1-1 tanári magatartásforma következményének hatására? Mit is tartunk fegyelmezetlenségnek? - nem figyel oda a diák és/vagy mással foglalkozik Miért alakulhat ki ez a helyzet? - iskolán kívüli gondok (magánélet, család, betegség, hiperaktivitás, stb.) - iskolai gondok: nem köti le a figyelmét az óra, problémája van a közösséggel, problémája van a tanárral, nem eléggé motivált, nincs megteremtve a megfelelő közeg (felszerelés, felszereltség, órai hangulat, stb.) Mindig a diák okolható a kialakult helyzetért? Természetesen nem. Persze a legkönnyebb őt hibáztatni, hogy már megint nem figyel, megint mással foglalkozik, megint nem készült fel rendesen az órára, stb. De miért nem figyel? Miért foglalkozik mással? Nem lehet, hogy valóban az a gond, hogy amit a pedagógus csinál az órán, az valóban nem éri el sem azt a színvonalat, sem azt a érdekfeszítő szitnet, amire a 6-18 éves gyerekeknek szükségük van? Nem cirkuszi mutatványra van szükség, és funkciótlan látványosságok beovnására, egyszerűen át kell gondolnunk: valóban elég hatékony-e, ahogy az órát irányítjuk. Elvileg ismerjük diákjainkat, és azt is tudjuk, mi a pedagógia-didaktika-tantárgykövetelményi célunk az adott órán. A diákokat motiválttá kell tenni, meg kell neki mutatni, hogy érdeke és öröme fűződhet a munkához. Véleményem szerint ebben az alábbi dolgok lehetnek segítségünkre: - differenciált munka, kooperatív munka - interaktív óra Nehézségek valószínűleg minden helyzetben adódnak, hiszen többnyire nagy osztálylétszámmal és nem a legmegfelelőbben felszerelt iskolálban dolgozik a magyar pedagógus. Nagyon fontos, hogy hogyan reagál a kialakult helyzetre, ha már megelőzni nem sikerült. Olvastam egy cikket az iskolai fegyelmezés kérdéséről, mely mind (kultúr)töréneti, mind problémafeltáró és -megoldó kérdéseket taglal. Pár gondolatot szeretnék belőle kiemelni.: "Jellemző kép a régi iskolákból: a gyerekek fegyelmezetten ülnek a padsorokban, és odaadó figyelemmel hallgatják a tanárt. Akkoriban már a puszta közbeszólás is rendbontásnak, fegyelmezetlenségnek számított. Ugyanis a vétkes két helytelen dolgot is elkövetett: egyrészt nem adta meg az elvárt, feltétel nélküli tiszteletet a tanárnak, másrészt zavarta az osztálytermi munkát. Ilyen és ehhez hasonló tanulói reakciókra az oktatás folyamán mindig lehetett számítani, amit a fegyelmezés alkalmazása tanúsít. A neveléstörténeti adatok szerint ez a gyakorlat nem egy esetben nagyon súlyos, kifejezetten durva nevelői magatartást takar." - kezdi tanulmányát Mihály Ildikó.Meglepő adatokat közöl. Az sajnos vagy nem sajnos, de köztudott, hogy a középkorban, de még a 19-20. század fordulóján sem volt mindenütt a legfelvilágosultabb, leggyermekközpontóbb a fegyelmezési eszköztár. De az, hogy a a 2005-ös cikk arról számol be, napjainkban Kínában, Kenyában, Szignaprúban milyen módszerek vannak, számomra meglepő. 70 fős osztálylétszám Kínában! És idézem: "Nepalban már létrehoztak egy olyan intézményt, amely a szigorú fegyelmezőeszközök okozta testi-lelki sérüléseket igyekszik gyógyítani, a szakmai médiában pedig kampányt indítottak a „Fegyelmezz méltósággal!” program jegyében." Másik érdekesség, hogy miközben én is gondolkoztam azon, valójában mit is jelent ez a szó: fegyelmezés, nem tudtam elvonatkoztatni a szóhoz tapatd asszociácós körről. A cikk írója is két nézőpontot idéz: "Mégis mindmáig bizonyos zavar tapasztalható a fegyelem szó etimológiája körül; a szó ugyanis egyrészt a viselkedés külső kontrollálását, illetve a belső kontroll kifejlesztésének készségét jelenti. Más értelmezés szerint viszont a fegyelem (főleg a fegyelmezés) kifejezés valamiképpen a büntetés szinonimájaként is értelmezendő." Szóval ez a kettő valahogy a mi kultúrkörünkben (is) összefügg... Mire kellene manapság odafigyelnie egy pedagógusnak?A fegyelmezés során legérdesebb a tanulók motiválására építeni, szabályokat pedig világossá, érthehtővé és tudatossá kell tenni az egész közösség számára. Minehhez kedvező légkört és pozitív tanulási környezetet kell(ene) biztosítani, előállítani. Az iskolai életbe való beilleszkedés, a szabályok megértése, elfogadása és betartása nemcsak ahhoz szükséges, hogy oktatás és nevelés történhessen az iskolákban, hanem a gyerekeknek, fiataloknak meg kell tanulniuk bizonyos társadalmi normák és rendszerek betartását is. A fegyelmezés kérdése roppant összetett terület. Nemcsak a tanórai viselekdésről van szó, hanem a pillanatnyi hangulatoktól kezdve a társadalmi nyomásig és elvárásokig MINDENRŐL, ami betüremkedhet az iskola falai közé, és amivel a pedagógsunak kezdenie kell valamit.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
saloner 2010.12.08. 08:51:00
j.u.c.u.s 2010.12.12. 16:58:31
és talán nem lenne teljesen érdemtelen a tanítási gyakorlatról sem írni...node ha nincs kényszer